2014. 03. 16.

Vártam a hétvégét több okból is:
Az úszó les sikeres tűzkeresztsége után nagyon bizakodó voltam, illetve az időjárás napos természete egész héten táplálta bennem a reményt, hogy hétvégén újra remek fények lesznek.
Szombaton már gyanús volt-a sok kidőlt fa miatt-, hogy híján leszek a sugaraknak hajnalban...inkább vihar lesz.
Gyorsan kiszaladtam a leshez és milyen jól tettem....az elejét megbontotta a metsző szél.
Szerencsére 10 perc könnyed munkával visszaállítottam az eredeti állapotát.
Mondanom sem kell, nyári ludakat röptetett fel ottlétem....
Megnéztem a fix fekvőlest is...
A nádfal a holtág azon oldalán teljes szélárnyékot biztosított...és nem csak a lesem maradt épségben, hanem számos madár is a nyugodt oldalon tartózkodott...
Megvolt hát a terv....hajnalban irány a parti les...
Sötétben és erős szélben érkeztem meg hajnalban.
Átgázoltam a tajtékos vízen, vagyis inkább átosontam rajta....ennek ellenére ludak és kacsák rebbentek mindenfelé...most sem értem, hogy mit rontottam el...
Jól sikerült ez a bunker is...viszonylag tágas...na jó, inkább szűkös:)de ez már csak egy ilyen hobbi.
Kis vöcskök kacagás hallatszik mindenfelől.
Bizonyára ők is nászolnak, de akkor is furcsa ez a kedves madár és a hangja közti kontraszt...
Így festett az első fotó aznapról...5:37..... f/2,8, 1/30, iso 800

Szárcsák kezdtek szivárogni a nádasból...úgy kezdték a napot, mint egy nagy család...
Íme egy rövid videó a szárcsák reggeléről.
Látszólag béke honolt körülöttem....
De szárcsáéknál mindig puskaporos a levegő...csak egy szikra kell és máris indul  a hajcihő...

A szélesebb homlokúak a hímek, viszonylag könnyen felismerhetőek, ha az ember elbizonytalanodna, hogy ki ver kit....

Amikor így úszkálnak egymás körül tuti  lesz valami izgalmas.

Most is úgy látom ,hogy a területér megy a vita, nem-pedig a tojókért.

Szóval állandó párharcok zajlanak lesem előtt, de még mindig egy kicsit messze, vagy éppen túl közel...

A felhőréteg ritkul, a fények erősödnek...feltehetem végre a 2x-ezőt.
Átmenetileg szünetet tartanak a fekete boxolók, van idő a kicsikkel is foglalkozni...

 Így mindjárt más...ugyan csak 1/400-ad, de elég lehet egy jó akcióhoz. Időzíteni kell, nem szabad folyamatosan nyomni a gombot, inkább a ritmus fontos..
Ezen és hasonló dolgokon töprengek, mikor .beúszik elém 2 "nagyhomlokú".

A távolság megfelelő, a fény talán elég...már csak az a bizonyos szikra hiányzik...
Egy arra úszó kibic lobbantja be az indulatokat...szerencsémre...

Az egyiket nagyon elpüfölte a másik...
Lenyomta a víz alá és ott tartotta, vagy 2 percig. A legyőzött alig tudott elmenekülni...

Ismét megelégedéssel másztam ki háló alól...ezek a szárcsák megunhatatlanok...
Volt még időm, alig múlt 10....
Körbenéztem a holtágon és végre megpillanthattam az első nagy kócsagot a nádszélen pihenni.
A vízfelület másik sarkában újabb meglepetés fogadott..
Kanalas, csörgő- és böjti récék tartózkodnak nagyobb tömegben nálunk:)))
Csak a bizonyítás kedvéért...

A hattyúpárról már nem is beszélek...

Hazafelé megnéztem pár őzet. Elég kiábrándító mostanság a fizimiskájuk...nem is zargatom őket egy darabig...az öreg bakok már bőven tisztítanak...

Jövő hétvége újabb kihívásokat tartogathat számomra...
Folyt. köv.

2014. 03. 10.

Ezt a posztot nem írtam volna meg, ha még mindig 40D-vel fotóznék..
Sosem voltam az a nagy videós, de a 7D rászokatott az élmények mozgóképes rögzítésére is.
Nem természetfilmes minőség-főleg a hang-de a lényeget átadja és számomra ez a lényeg.
Vasárnap délután bizsergető napsütésben adódott egy szabad 2 órám.
Nekem se kell több máris fácánfigyelőbe indultam erdei lesünkbe.
Örömmel nyugtáztam, hogy a jócskán megcsappant a kitett elemózsia...
Nem akartam fotózni, csak hallgatózni, de ha már nálam volt a rendszer miért ne szereljem össze!!!
Idilli percek voltak ezek. Jól esett a délutáni Nap és friss erdei illat.
És akkor kilépett a főhős a bokrok alól.
A távolság alig 4 méter.
Kihúzza magát és egy kackiásat kakatol....
Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem exponálni:))
Szépen kiballag a rét közepére és halkan duruzsol. Aki ismeri a fácánokat tudja miről beszélek. Ilyenkor a tyúkokhoz "beszél"...

Káprázatos ez a kakas, megkockáztatom, az eddigi legszebb példány ami lencsém elé került.
Egészen bíboros színei vannak, olyan királyi, vagy püspöki....
Kapirgál, kotyog, szemezget és lassan bejárja a területet.
Várom, hogy kiabáljon egyet, de ne teszi meg ezt a szívességet...
Itt majdnem, de mégsem...csak a borzolkodásig jutott...

Elindul vissza sűrű nádasába,de a bokrok szélén megáll...
És most jön a lényeg...
Felcsapja a fejét és kakatolni kezd,de nem ám az ismert szárnyrázós, 2 taktusú kakatolást produkálja, amit már sokszor fotóztam, hanem valami egészen másfélét.
Erdőn-mezőn járók hallhattak már ilyet-én is többször-,de megfigyelni most sikerült először.
Körülírhatnám kitekert szavakkal, de a ez a videó sokkal beszédesebb...
Szerintem a hang inkább a tyúkoknak szól. Talán így hirdeti magát a facér kakas, de erre nincs bizonyítékom.
Mindenesetre nagyon jó volt.
Többek között ilyen esetek miatt várom minden tavasszal a lenyűgöző fácán nászidejét.

2014. 03. 09.

Az egyik legfontosabb dolog, amit a természetfotózás megtanított velem az az, hogy egy jó ötlet fabatkát sem ér gondos tervezés, megfigyelés és előkészítés nélkül.
Előfordul, hogy ráhibázunk egy helyre, egy alkalomra, egy pillanatra, de az igazán jó sorozatok hosszas ötletelés után születnek.
A magyarázat egyszerű: kevesebb meglepetés éri a  fotóst, ha már előre felkészül néhány eshetőségre.
Szándékosan nem írtam azt, hogy minden eshetőségre....mert arra úgysem lehet.
Az első tesztnapon általában előbukkan valami hiba, zavaró körülmény, bosszantó apróság....
A vis majorok elkerülése miatt nagyon alaposan kifundáltuk az új lest. A többes szám Zsolt barátom miatt indokolt, akivel amúgy is szinte minden fotós projecten együtt dolgozunk.
Előzőekben már alaposan feltérképeztem a holtágat.
Spéci úszó lesünk a múlt hét folyamán szerkezetkész állapotba került.
Következő lépés a les elszállítása és vízre bocsájtása volt, ami a nem okozott semmilyen problémát.

 Annyira jól sikerült a balanszírozás, hogy kettőnket is simán elbír.
Amikor vízre csúsztattuk láttam, hogy rajzolni sem tudtunk volna megfelelőbbet....
A tájolása K-NY-i irányú és olyan helyre álcáztuk be, ahonnét szembefényes és ráesőfényes megvilágításban is fotózhatunk.

 Viszonylag gyorsan végeztünk a feladattal, még egy fix fekvőles összedobására is maradt időnk a holtág egy másik részén.

 Mit mondjak? Az is nagyon ígéretes vízfelületre néz.
A kiadós ebéd le sem érhetett,de Zs azért kifeküdt egy röpke napnyugtás órára.
Őt idézve: "olyan a színe, mint az olvasztott aranynak"...mármint a holtágnak:)
Másnap hajnalban magamtól ébredtem.
Nagy nap virradt fel...Az első éles nap!
Mellcsizma fel, irány a sátor. Csípős volt a éjszaka, jól is esett befeküdni a kopottas ponyva alá.
Hamar érkeztem, még javában csillagos volt az égbolt.
A munkánk remekül sikerült. Stabil, meglepően kényelmes és a fotózható szintet is jól eltaláltuk.
Fél óra is eltelt pirkadatig...erős szél mozgatta a nádast.

Gágogás, pocsolás mindenfelé...ébred a környék.
5:47....
Nyári lúd pár jelenik meg nyugat felől. Fény alig van...F/2,8, 1/50, iso 800..
Látszik, hogy idegen még nekik a változás. Nem is jönnek közelebb, inkább elindulnak a vetésre.

A szárcsákat nem zavarja az új "nádsziget"...elkezdték a balhét...

Ennél messzebb nem is lehetnének...mindenesetre biztató kezdés.
Egyre több páros jelenik meg előttem...

Mintha fekete torpedók siklanának felém...
Van, aki futva érkezik...

 Lassan a Nap is eléri a vizet...varázslatos színek simogatják a fekete ördögöket..

Olykor bemutatják a vízen járás-akarom mondani: vízen futás- csodáját...

A balhék folyamatosak és egyre közelebbiek.
Amikor felveszik ezt a furcsa pózt biztosan jön egy kis csetepaté....

 Először kettő elkezd verekedni...

 Gondolom a két hím és utána kapcsolódik be a fehérnép a perpatvarba.

 Cél a másikat lenyomni a habokba.

 Olyankor rendesen forr a víz és elképesztő harci jelenetek játszódnak le.
Groteszk lábak csapkodnak a levegőbe és a hangzavar is óriási...

A fészkelőhelyekért megy a harc. A revír-sértésekért komoly pofozkodás jár.
A vége mindig ugyanaz...a gyengébbik torpedó eliszkol .

 És ha szerencsém van, pont a les elé érkeznek meg...

A 8G CF gyorsan tele szaladt...
Kártyacsere közben veszem észre, hogy 2 kis vöcsökpár mozgolódik a les körül.
Szeretem ezt az apró madarat figyelni.
Sokat bukik víz alá, de azért követhető.

A fény kezd erőssé válni, de a szárcsákat ez mitsem érdekli...
Újabb balhé...ismét messze. Megunhatatlan.

Egy csendesebb pillanatban kiosonok a lesből.
Nincs már  használható fény.
Alig hiszem el a fotókat nézegetve, hogy mindez vízi bunkerunk első komoly napján készült.
Útban az autóhoz libacsapatok jönnek mennek felettem...lilik, nyári, vetési...remélem következő alkalommal ők is közelebb merészkednek.

Folyt.köv.

2014. 03. 01.

Szép lassan lepergett február...
Az ölyvek elmaradoznak a les elől, az énekesek dalversenyben küzdenek a revírért, hangos libacsapatok húznak az ember feje felett...beindult a változás.
Volt időm nézegetni a régi fotókat.
Egy bejegyzésnél leragadtam...ennél..
2010-ben egész véletlenül belebotlottam egy vizes élőhelybe. Volt ott gémtelep meg számos úszóhártyás madár. Akkor még nem foglalkoztatott mélyebben a madárfotózás(a bejegyzés tartalmából is könnyen kikövetkeztethető), így hát pár emlékkép elkészítése után el is felejtettem azt a területet.
Mostani fejemmel a vörös gémeket, kis kárókatonákat és a kisvöcsköket tuti nem hagytam volna parlagon...
Az emlékek előkotorászása után azonban rögtön tudtam, hogy új cél lebeg mostantól a szemem előtt:
Egy vízimadaras les.
Annak kiderítése, hogy milyen formában fogom installálni a hétvége feladatai közé tartozott.
Elsősorban egy mobilizálható úszó lesben gondolkodom, de ha a partról is működne a dolog, hát oda telepíteném...minden a körülményektől függ.
Beleugrottam egy neoprén mellcsizmába és irány a wasser. Előzetes ismereteimben annyi szerepelt, hogy olyan derékig érő víz lehet  a helyen, meg nádas.
Már megérkezésemkor-csak a partról-látszott, hogy tele van a víz libákkal, kacsákkal, szárcsákkal...
Szám szegletébe apró mosoly jelent meg... tuti lesz a hely.
Begázoltam a vízbe...
A neoprén csizma kiválóan tette a dolgát...hideg-érzésnek nyoma sem volt.
Ahogy kinézek egy nádfolt mögül ez a látvány fogad...

Elképesztő, hogy eddig nem tértem ide vissza....
Folyamatosan kerestem valami stabil vizes helyet, de erre sehogy sem gondoltam.
Lassan nyomulok előre a víz közepén, a szint már a mellkasom nyaldossa. Ez se fog elfogyni a forró nyári napokra-gondolom.
A helyet így kell elképzelni...tökéletes vízimadár élőhely...

Végigjártam az egész területet. Az egyik sarkában 2 bütykös foglalatoskodott, láthatóan tetszett nekik a hely.
Igyekeztem közelebb lopakodni a part mentén, de kicsit elszámoltam magam...vagyis hirtelen megnőtt a vízszint...valami gödörbe léptem.
A nagytelét épphogy ki tudtam nyomni a partra, én pedig szépen nyakig süllyedtem a vízben....
A neoprén mellcsizma tényleg kafa dolog, de ezzel az sem tud mit kezdeni....illetve tud...nem engedi kifolyni a vizet:)
Mindegy...annyira nem volt hideg.
Irány tovább a hattyúk felé.
Ahogy észre vettek szépen szembefordultak és elkezdték a felszállást...dübörgött az egész nádas...

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a hattyúk ittléte jó vagy rossz, de inkább a jónál maradtam.
Legfeljebb a másik sarokba telepítem a lest.
Közben a nyári ludak szállingóztak vissza...szép röpképeket lehetett fotózni.

Lényeg az, hogy megtaláltam a megfelelő helyet az úszó lesemnek, de a biztonság kedvéért telepítek egy fix fekvőt is:))
Terveim szerint következő hétvégén már mehet is a tesztüzemmód.
Útban a kocsihoz észrevettem a távolban egy kis rudli őzet...-biztos, ami biztos-megfuttattam magam vizes mellcsizmában úgy 2 kilométert(hogy meglegyen az extrém sport része is a napnak), de a rossz szél miatt kép nélkül maradtam...
Másnap délután beültem  3 órára fácánkakast hallgatni az erdei lesbe.
Az énekesek továbbra is nagy számban vannak a les környékén, sőt beszállt pár zöldike és egy hím citromsármány is, nagy örömömre.

A csuszkáról meg csináltam egy...videót

Végre kiballagott a várva várt látványosság...mindig elcsodálkozok ezen a színorgián...

Mocorgott, helyezkedett, nézelődött...már azt hittem kakatol egy fácánosat, de azt inkább meghagyta hajnalra... gyorsan elsietett a gazosba.
A tartalmas hétvégét egy tavaszi kompozícióval zárta le kakasom.

Számomra ezzel egy nagyon izgalmas időszak kezdődött...