2014. 03. 16.

Vártam a hétvégét több okból is:
Az úszó les sikeres tűzkeresztsége után nagyon bizakodó voltam, illetve az időjárás napos természete egész héten táplálta bennem a reményt, hogy hétvégén újra remek fények lesznek.
Szombaton már gyanús volt-a sok kidőlt fa miatt-, hogy híján leszek a sugaraknak hajnalban...inkább vihar lesz.
Gyorsan kiszaladtam a leshez és milyen jól tettem....az elejét megbontotta a metsző szél.
Szerencsére 10 perc könnyed munkával visszaállítottam az eredeti állapotát.
Mondanom sem kell, nyári ludakat röptetett fel ottlétem....
Megnéztem a fix fekvőlest is...
A nádfal a holtág azon oldalán teljes szélárnyékot biztosított...és nem csak a lesem maradt épségben, hanem számos madár is a nyugodt oldalon tartózkodott...
Megvolt hát a terv....hajnalban irány a parti les...
Sötétben és erős szélben érkeztem meg hajnalban.
Átgázoltam a tajtékos vízen, vagyis inkább átosontam rajta....ennek ellenére ludak és kacsák rebbentek mindenfelé...most sem értem, hogy mit rontottam el...
Jól sikerült ez a bunker is...viszonylag tágas...na jó, inkább szűkös:)de ez már csak egy ilyen hobbi.
Kis vöcskök kacagás hallatszik mindenfelől.
Bizonyára ők is nászolnak, de akkor is furcsa ez a kedves madár és a hangja közti kontraszt...
Így festett az első fotó aznapról...5:37..... f/2,8, 1/30, iso 800

Szárcsák kezdtek szivárogni a nádasból...úgy kezdték a napot, mint egy nagy család...
Íme egy rövid videó a szárcsák reggeléről.
Látszólag béke honolt körülöttem....
De szárcsáéknál mindig puskaporos a levegő...csak egy szikra kell és máris indul  a hajcihő...

A szélesebb homlokúak a hímek, viszonylag könnyen felismerhetőek, ha az ember elbizonytalanodna, hogy ki ver kit....

Amikor így úszkálnak egymás körül tuti  lesz valami izgalmas.

Most is úgy látom ,hogy a területér megy a vita, nem-pedig a tojókért.

Szóval állandó párharcok zajlanak lesem előtt, de még mindig egy kicsit messze, vagy éppen túl közel...

A felhőréteg ritkul, a fények erősödnek...feltehetem végre a 2x-ezőt.
Átmenetileg szünetet tartanak a fekete boxolók, van idő a kicsikkel is foglalkozni...

 Így mindjárt más...ugyan csak 1/400-ad, de elég lehet egy jó akcióhoz. Időzíteni kell, nem szabad folyamatosan nyomni a gombot, inkább a ritmus fontos..
Ezen és hasonló dolgokon töprengek, mikor .beúszik elém 2 "nagyhomlokú".

A távolság megfelelő, a fény talán elég...már csak az a bizonyos szikra hiányzik...
Egy arra úszó kibic lobbantja be az indulatokat...szerencsémre...

Az egyiket nagyon elpüfölte a másik...
Lenyomta a víz alá és ott tartotta, vagy 2 percig. A legyőzött alig tudott elmenekülni...

Ismét megelégedéssel másztam ki háló alól...ezek a szárcsák megunhatatlanok...
Volt még időm, alig múlt 10....
Körbenéztem a holtágon és végre megpillanthattam az első nagy kócsagot a nádszélen pihenni.
A vízfelület másik sarkában újabb meglepetés fogadott..
Kanalas, csörgő- és böjti récék tartózkodnak nagyobb tömegben nálunk:)))
Csak a bizonyítás kedvéért...

A hattyúpárról már nem is beszélek...

Hazafelé megnéztem pár őzet. Elég kiábrándító mostanság a fizimiskájuk...nem is zargatom őket egy darabig...az öreg bakok már bőven tisztítanak...

Jövő hétvége újabb kihívásokat tartogathat számomra...
Folyt. köv.