2014. 04. 06.

Mostanában annyira felfokozott hangulatban várom a vizes fotózásokat, hogy nem esik nehezemre felébredni a legsötétebb éjszakán sem. Lehet, hogy mehetnék később is,  pláne, ha nem is lesz napsütés, de valamiért jobban esik  a lesben átélni a pirkadatot. Leírhatatlan dolog, mikor a beborító sötétségből lassan, meglepetésszerűen bontakozik ki a táj és benne az állatok.
Hallani, hogy valami mozog a vízen, sokszor látni is a generált hullámokat, de hogy mi kelti azokat az rendszerint rejtély.
Amit rögtön felismerek az a kanalas réce gácsérja....még sötétben is világít fehér oldala...összetéveszthetetlen.
Hogy biztosan átéljem a hajnalhasadás varázsát tutira mentem és már 4:15-kor a lesben kuksoltam.
Esett...
Szárazon feküdtem, tehát a szigetelés teszi a dolgát...
Érdeklődve hallgattam a beszűrődő hangokat, de látni semmit sem láttam....
Majdcsak jön a fotózható világosság-gondoltam-de ilyen lassan még sosem jött.
Fél hétkor exponáltam az első normális képet...tragédia.

Az exif magáért beszél: 300 mm, f/2,8, 1/25,  iso 800
Először jött kócsag elém, ami azért rögtön felébresztett..
Végig pásztázta a környéket, majd arrébb libbent...

Nagyon aktívak voltak a kanalasok egész reggel. Már párban mozogtak előttem, mindenki a sját dolgával volt elfoglalva...még párzást is fotóztam...

 Minden klappolt, de ez a fénytelenség nem akart múlni...
Az 1,4x-ezőt azért csak felcsavarhattam végre....
Hangos gágogás érkezik balról...
Nyári ludak jelennek meg a nád szélén...ilyenkor hangoskodnak egy kicsit és a gúnár rendszerint heves szárnycsapkodásba kezd...

 Elképesztő látvány ez az elegáns madár ilyenkor.

Tekintélyparancsoló.

Örülök a pillanatnak.

De mi történik???

A páros felém veszi az irányt és lesem előtt állnak meg egy rövid piperére...

Figyelem a gúnárt!

Biztosan csapkod egy újabb sorozatot...és igen!!!

Megvan az egész mozdulatsor ideális távolságból...ejjj, de jó!

Lassan elúsznak előlem...mérhetetlen az örömöm...

Közben csörgő récék jelennek meg a nádfal mentén.

Nem nagyon úsznak ki a nyíltabb részre, inkább a biztonságos növényzetben szürcsölnek...

Az a jó egy ilyen vizes élőhelyen, hogy bármikor bármi beeshet.

Ezért mindig résen kell lenni, amit az ember nyakizmai bánnak leginkább...

Az eső jobban rákezd, de ez a madarakat semmiben sem zavarja...a kanalasok egészen közel jönnek.

Barna récék érkeznek villámsebesen elém...cigányréce pár.

Elől a tojó...

 Mögötte a gácsér az égszínkék szemével...

Tollászkodnak, kerülgetik egymást....felém úsznak.

 A tojó előre nyújtja fejét és lelapul....na most kell nagyon figyelni...ismét párzás következik:))

Nem gondoltam volna, hogy ismét ilyen dolgok történnek lesem előtt. Az eső mindig különleges körülményeket biztosít a fotózáshoz. Gyakran elmondom, hogy nagy kedvencem az esős fotózás.
Sajátos varázsa van.
A kormoránok megjelenése pedig a bónusz volt a mai napon. Apró csigákat hoztak a felszínre és azokat eszegették.
Remélem idővel közelebb jönnek az obi végéhez...

Egy ölyv megint távolabb hajtotta a madarakat előlem, így csak egy videó maradt a végére...
Íme a link...

2014. 04. 03.

Idén jól indultak fotós dolgaim.
Sikeresen beleseztünk egy holtágat, ami nagyszerű élményeket biztosít minden hétvégén, viszont van egy erdei bódénk is, amit hétköznap látogatok.
Az elmúlt hetek megfigyelései alapján stabil fácánmozgást tapasztaltam a  les előtti réten.
Egy kakas jár ki rendszerint két tyúkjával, de érdekes módon csak a délutáni órákban jelennek meg...hajnalban még a hangját sem hallottam...
Április eleje kellően beindította végre  kakasom hormonháztartását, így jó eséllyel indulok ki délutánonként fotózni.
Megjegyzem, egyáltalán nem bánom a délutáni megjelenést, ugyanis a fények akkor a legjobbak a réten és nekem sem kell minden reggel kialvatlanul dolgozni menni.
Még nem készült el az idei tavasz "best" fácános fotója, de egész jól haladok:)
Az ok egyszerű: a kakas sehogy sem akar jó helyen kiabálni, ha meg jó helyen csinálja, mindig háttal van...
Íme...

Persze nem lehetek elégedetlen, mert megunhatatlan számomra a viselkedésük, csak 2012 egy elég erős évre sikeredett fácános szempontból és visszafelé nem szívesen lépdel az ember.
Ez a madár többször volt kint tyúkokkal,de igazán sosem produkálta magát. Leginkább tollborzolással és pöffeszkedéssel villogott a tyúkoknak, se karulás, se kiabálás...

Közben arra is fény derült, hová tűnik az a rengeteg kukorica a placcról ...örvösök járnak rá rendszeresen, meg valami csülkös vad is dézsmálja. Valószínűleg disznó.

3-án végre megtört a csend...
Először  a bozótos szélén hangoskodott vagy fél órát(videó is van róla), majd lassan kiballagott a rétre mindkét tyúkjával...

Kicsit pózolt az egyiknek...

Valami szellő elhajtotta az utolsó felhőt...végre jöhettek az esti sugarak...
A kakas természetesen megint távolabb ment a kelleténél, de végre megvan az egész mozdulatsor...
9 fotó, ami szépen szemlélteti a kakatolás minden fázisát...

Kellett már ez -a bizakodásra okot adó- délután.
Újult erővel vágok neki a következő hétnek!

2014. 03. 30.

Az óraállítás kicsit megtréfált...
Pontosabban a telefonom tréfált meg, mivel automatikusan átállította magát...mindegy...
A lényeg mindebből, hogy 1 órával hamarabb érkeztem meg a vízpartra a tervezetnél....
Na, legalább nem kell rohanni. Lassan közelíthetem meg fekhelyem...hátha nem zavarok el semmit.
Így is történt...apránként verekedtem át magam a nádon és a vízben is vidra módjára osontam....
Nem hallottam szárnysuhogást, se gágogást...tehát tervem működött.
Százféle hang töltötte be az éjszakát, de a guvat visítása és a bölömbika huhogása egészen különösen hatott...
A szürkületben tisztán látszott, hogy kanalas gácsérok viaskodnak a les előtt, nem-több, mint 10 méterre.
Végre kanalasok minőségi távolságban...
Alig vártam a -lassan érkező- fényeket...
A víz újabb arcát mutatta...pára terjengett mindenfelé...

Kezdtem vigyorogni, mikor felém siklott az első kanalas. Részleteket fölösleges keresni, inkább a hangulat a lényeges...

Aztán ketten jöttek....

 Ment a hajnali szürcsölés, de még mindig párában...

Ahogy világosodott egyre több madár került elő a növényzetből. Főleg szárcsák, de volt tőkés réce,  csörgő réce, böjti réce,  guvat, vízityúk és nyári lúd is.

Egy rétihéja pár lesem mögül kezdte hordani a fészekanyagot.
Sajna a madarakat átmozdították a holtág felső részére, így nem maradt más, mint elhúzni a csíkot.
Volt azért hiányérzetem, de a kanalasoknak nagyon örülök.
.....

2014. 03. 27.

Nem akarom elhinni, hogy dédelgetett fácánom eltűnt a rétről.
Olyan sokszor láttam csipegetni, olyan sokszor hallottam kakatolni...nem létezhet hát, hogy Hudini-módjára felszívódjon a tavaszi erdőben.
Éppen egy hete néztem ki utoljára az erdei leshez, ideje volt tenni egy újabb kísérletet.
Fél 4 körül érkeztem meg, rögtön látszott, hogy az elemózsia jócskán megcsappant.
Na, akkor csak mozog valami a tisztáson.
Fél óra várakozás után megjött 3 szajkó és úgy habzsolták a kukoricát, mintha fácánok lennének...
Lelkesedésem rögvest alább hagyott....
Így már érthető, hová tűnik az eledel...
Letargiámból rókakoma ráz fel. A legszebb délutáni fényben kerül elém az egyik...

 Látszik, hogy nagyon tetszik neki a délutáni napfürdő. Hallja ugyan az expókat, de nem törődik vele túlságosan. Izzik mögötte az akácos, én meg bőszen kattintgatok.

Rögtön jó kedvem lett...de megérte kijönni erre a 2 órára is.
Örömöm tovább fokozódik, ugyanis rejtőszínű tyúkocska nyújtja ki  nyakát a bozótból...
Mi több rögtön kettő...
Ilyen se volt még...2 tyúk a réten..
A fényekre nem találok szavakat...

De hol a kakas????
Furcsállom a lovag hiányát, de falnak azért nem megyek tőle....
Hangos kakat ijeszt meg hirtelen...
A les mellől szól, egészen közel....megjött.
Közben a korong elolvadt a domb mögött, így kakasom már nem élvezhette a langyos esti napot...

Kiballagott a rét közepére...de- galád módon- semmilyen produkcióval nem állt elő.
Maradt tehát egy fénytelen habitus őkelméről...
Valamelyik hajnalban újra nekifutok...

2014. 03. 23.

Egy újabb nap a Paradicsomban....
Most ketten szálltunk vízre. Az úszóba Zs feküdt , én meg a partit választottam.
Ahogy átgázoltam a leshez sok madarat zavartam el ismét...erre ki kell találnom valamit.
Már éppen kezdtem átszellemülni a fedezékben, mikor irdatlan recsegés hallatszik a közelből.
Először azt hittem vaddisznó, de utólag kiderült, hogy Zs tévesztette el a bejáratot és erőnek erejével tört utat magának az avas nádtengerben.
Jót röhögtem, mikor rájöttem, hogy komám cirka 50 méterrel hamarabb indult el a nádban, mint kellene:)))
Eme vicces előjáték után érkezett meg a pirkadat...

A szárcsák jelentek meg elsőnek...
Úgy özönlöttek elő a növényzetből, mint a fekete sereg...

 Belekezdtek szokásos reggeli tevékenységükbe.
 Mára lejjebb adtak heves természetükből. Az egész reggel különös békességben telt el. Csak kaja és semmi más...

Ugye ez a 3. alkalmam a holtágon...
A fények még sosem voltak egyformák. Ma minden ilyen sárgás tónusban úszott...

Rekedt récehang üti meg fülem. Különös hang ez, nem hallani sokszor.
Böjti gácsér kúszik elém a legszebb fényekben...gyönyörű réce.

Nem merülget, mint egy parafa dugó, sokkal inkább porszívóként táplálkozik.
Itt kell lenni a tojónak is valahol...
Meg is lesz hamarosan.. Messzebb ugyan, de ő is feltűnik.

A pár nyugalmát további gácsérok érkezése zavarja meg, akik gyorsan rávetik magukat szegény kacsalányra.

Böjtiéknél úgy néz ki az udvarlás, hogy az egy szem tojót szorosan körbeveszik a gácsérok. Némelyik kiemelkedik a vízből nyakát hátracsapva pózol egy pillanatra.
A konfliktusok persze elkerülhetetlenek...

Íme egy videó a bőjtik udvarlásáról...

  Közben észre sem vettem nádasunk új lakóját...
Egy vízityúk...

Már egy ideje kint csipegethet.
Úgy fotóztam le, hogy szimplán beúszott a keresőbe...
Könnyedén átszeli a nyílt vizet és eltűnik a szemközti susnyásban.
...
Szóval így folyik a mai hajnal a holtágon...
Már kezdtem azt hinni, hogy a nap legérdekesebb pillanatát elvitte a böjti udvarlás, de a kis vöcskök tartogatták a slusszpoént....
Egész hajnalban sok mozgott előttem.
Olykor a legjobb fényekben fotóztam őket...

Olykor érdekes buborékokat kavartak maguk körül...

Olykor egészen közel jöttek...

DE...
Pontosan 8:06-kor a következő esemény történt..
Valami varázsütésre a környéken lévő összes kis vöcsök összegyűlt egy csoportba.
Az addig örökmozgó, bukdácsoló szorgos apró madarak mindenféle tevékenység nélkül lebegtek a vízfelszínen, csak úgy, egy csoportban.
Amilyen mákom volt mindez lencsém előtt történt, kb 3,6 méterre.
Hirtelen zavaromba 600 mm-en fotóztam...csak a csodálkozás elmúltával csavartam le a 2x-ezőt...
Ez a fotó 300 mm-en készült és 3 apróság fért bele egyszerre, de még 3x ennyi +1 volt 1 négyzetméteren belül... tehát 10 vöcsi...

Utólag gondolkoztam hogyan tudtam volna látványosabban megörökíteni a jelenetet...talán egy 2,8/120-300-as  Sigmával...a fene se tudja...
A vöcskök 3-4 perc közös lebegés után lassan szétszéledtek...mentek  a dolgukra....

Én meg ott feküdtem az iszapszagú lesemben, teljesen értetlen és csodálkozó fejjel.
Azóta sem találok semmilyen magyarázatot a történtekre...aki tudja, írja meg!
Furcsa madarak ezek Tachybaptus ruficollis-ok...

 A nap krónikájához egy pár kanalas réce tartozik még, de nem jöttek közelre. Maradt tehát egy dokfotó a gácsérról.

Folyt.köv.