Tisza.
Henyélés a stégen.
Ilyenkor indul be a "bréjnsztorming"...mit és hogyan kellene...
Július van emberek! Őznász idején járunk lassacskán:)
Persze a színes folyó mindig magával ragad...ND 1000
Bele vágtam egy kis bakmustrába.
Sokhektár lucerna, körben erdősávok, napraforgó, kukorica...amolyan őz-Valhalla.
Délután hat körül fogtam neki. Semmi extra, csak lassú séta telével a vállamon.
Sokszor combig érő, illatos növényzet sokat segít a hangtalan haladásban.
Szelem északi, a napsütés zavartalan...
20 perc elteltével villan meg az első, fehéres ágvég előttem. Gyorsan oda jutok, de monopodom csikorog egyet óvatlan mozdulatomra...addig gyanútlan bakom máris figyel...
Egy fotót enged mindössze...ezt én rontottam el...talán túlságosan magabiztos voltam.
Fiatal a bak, a fények is erősek, messze is volt...ez van!
Ahogy tovaugrál felriaszt egy -addig fekvő-másik bakocskát...
Most sincs nehéz dolgom, de azért jobban figyelek. Belövöm a helyét.
Közelébe érve felállítom, de csakis őznyelven...
Jajj, de fiatal ő is, de a bal szár alakulásából egyértelmű számomra, hogy a királyi vérvonal örökösével nézek szembe. Azért ennek tudok örülni...élje meg az apja, vagy a nagyapja korát...
Nem zavarom, megyek tovább.
Vörös folt mozdul az üde zöldben. Fel-felkapja fejét, villan a vastagabb agancsszár.
Mozgásából látni korosabb bak van előttem.
Millió fotót készíthettem volna róla ,de történt valami nagyon fájdalmas számomra, így pár kép után távoztam...ha megemésztettem a történteket, talán egyszer megírom...
Kis pauza után irány tovább...
Elém került még egy törött szárú bak...
és egy igazán érdekes, kuriózum bak...vele mindenképpen akarok még egy találkát...
Jó mozgás volt, sutát egy darabot sem láttam...a bakok egyedül...üzekedésnek nyoma sincs.
........
........
Másnap indultunk szarvasnézőbe a G-vel.
4 körül már kint voltunk a placcon.
Az első réten máris szarvasok...tehenek borjakkal...
Na, a szarvastehénnél óvatosabb-szemesebb állattal még nem nagyon találkoztam...az is biztos.
Gyorsan eltűntek szemünk elől.
A következő hajlat után nagy rudliba futottunk bele...
Itt mindig köd van, ma is az volt...
Felfoghatatlan...július 17, langyos szellő és KÖD!!!
.....
Bikák váltanak ki a bokrosból...
A köd, amellett, hogy hangulatot visz a képbe a részleteknek rendesen odavág...de legalább láttunk állatokat.
Inkább majd szeptemberben legyen nagyobb szerencsénk!
Másnap.
Látok már kergetőző őzpárt a lucernán, így este pikulázok kicsit a baktai területen, 0 eredménnyel...pontosabban egy suta jött be, de bak az nem volt vele.
Számomra az év legizgalmasabb időszaka kezdődött... :))
Folyt.köv...
Van egy álláspontom a fotózásról...
A képeimért szeretek megküzdeni.
Felismerni, megtalálni, megfigyelni, kigondolni, kivárni, megvalósítani, örülni, büszkélkedni, visszamenni, újra átélni, továbbgondolni......
...........szóval egy fotó nálam mindig önálló szellemi termék marad, amibe a fotós minden kreativitását és ügyességét beleteszi....
Akkor tudok felhőtlenül örülni, ha az egész folyamatot én viszem véghez...
Éppen ezért ritkán megyek vendégségbe fotózni.
Ha mégis kivételt teszek leginkább tapasztalatszerzés okán teszem, vagy kíváncsiságból....
....
....
G. barátom talált egy pocsolyát a Hernád mellett és lelkendezve mesélte mennyi fekete gólya jár oda kajálni. A képeit nézegetve elgondolkoztam az egyiken....mobillal készítette a leshelyből egy adult feketéről, amint a les előtt áll.....uhhhh, ez azért fájt...
Ja, mindezt úgy, hogy a tákolmány 1 napja volt a víz mellett....na ez még jobban fájt:)
Nem volt mit tenni másnap már ott voltam és vártam azt a 25 fekete csodát.
Gondoltam én, hogy nem lesz hús a babból, de nagyon kíváncsi voltam...
Maga a pocsolya úgy 30 méter hosszú és mg-i kultúra kellős közepén párolog...jó helyen van.
Sok cankó volt...főleg réti, szürke, erdei, kormos, meg kanalasok, meg szürkék, meg kócsagok.....de nigra egy szál sem....
Sejtettem, hogy ez lesz....
A haza úton végig azon gondolkoztam, mikor jövök legközelebb...
4 nap múlva megint meg kellett próbálnom...hátha.
A múltkorinál is több madár mozgott a vízen...főleg cankók
Varázsütésre, még erős fényben megjöttek a gólyák...
Pár dok.fotó után lapultam, mint egy hiúz...véletlenül se vegyenek észre...
Szépen kivárom az esti megvilágítást és majd akkor teszem tele az összes cf-et közelebbinél-közelebbi portrékkal:)
Hát nem így lett...
Jött egy nagyobb kócsag-csapat és a feketék 2 perc után tovább álltak....mondom, ilyen nincs!
Lefőttem rögtön...
Maradnak a többiek.
Szerencsére a cankókra mindig lehet számítani.
Erdei cankó...
Réti cankó...
Füstös cankó...
Szürke cankó...
Ahogy a partikat fotózgatom piros láb mozdul a keresőben...
Visszajött egy gólya...el sem hiszem...
Közeledik felém, táplálkozik, nyugodtan viselkedik...
Még nem voltam ilyen közel ehhez a madárhoz, micsoda látvány.
Nem marad sokáig, de a kő már leesett a szívemről...köszi G!
....
Fiatal szürke gém közeledik valamit nagyon figyel...
Hal van a vízben...
Kisebb szépséghiba, hogy már nem él....
A szürkének sem kell, de a jelenet nagyon érdekes volt.
Aztán tovább jön felém. Portrét is akar...300 mm, vágatlanul.
Jó volt ez a délután.
A kócsagok felgallyaztak a nyárfákra...idje volt nekem is lelépni.
A nap utolsó képet a szürke biztosította...játékosak ezek a fiatalok:)
Örülök a fekete gólyának, jó nézegetni a képeket, de igazán akkor leszek elégedett, ha hazai pályán akadunk össze egyszer.
A kocsiban, hazafelé mélázok....
A lucernáson suta suhan keresztül...nyomában szabályos, hatos bakkal...MICSODA!!!!!
Nyakunkon az üzekedés:)))
Most a szalakótákról kellene írnom....
Mindig nagyon várom őket...rendbe teszem kedvelt költőládájukat, keresek egy autentikus beszállót, megtervezem a fotózás irányát...egyszóval fontos esemény ez fotós naptáramban....
Mégis, idén valahogy lemaradtam róluk...
Pedig költöttek most is, sőt sikeresen kirepültek a fiatal madarak...fotó viszont egy árva darab sem készült a folyamatról...
Egy tavalyi pillanat jutott idénre erről a hihetetlen madárról...
Az olvasó biztosan tanácstalanul áll eme felvezetés hallatán...megmondom őszintén.....én is:)
Pedig egészen egyszerű ok áll minden mögött....
A mocsár...
Amikor a hajnali fotózásokat terveztem őket is bekalkuláltam, de hajnalhasadatával mindig a vizes lesekben kötöttem ki.
A fene se tudja, hogy miért.
Talán a meglepetés varázsa, ami a vízpartra irányít unos-untalan.
Sose tudni mi esik be éppen...a fajgazdagság is elképesztő...a hajnalok pedig utánozhatatlanok a vízparton.
Egy időben mindig a kormoránokat vártam....
Konkrét jelenetre fájt nagyon a fogam....
Mikor kiugrik a vízből szárítkozni, mindig csapkod és kirázza magából az összes vizet....
Na ezt akartam én finom ellenfényben a cf-kártyán tudni....
Sokat feküdtem ki ezért és egyetlen alkalommal egész jól összeálltak a dolgok....
Persze van még mit javítani a képeken, de alapvetően elégedett vagyok...
A hűsölő katonát meg levideóztam...
A másik megálmodott jelenet a kócsag hallal, szintén ellenfényben.
Itt a legnagyobb probléma a mocsár haleltartó képessége.
Vadásztak a kócsagok becsülettel, de csak nagyritkán tudtak halat zsákmányolni.
Egy napos délutánon végre ez is összejött...
Megjött egy kócsag...
Fél óra alatt 4, viszonylag nagyobb ezüstkárászt kikapott a vízből...
Ez sem tökéletes, de kezdetnek nem rossz:)
Aztán ott vannak még a bakcsók.
2 adult madár lakik a nádasban.
A végén már biztosabban megjelentek, mint a kócsagok...
Bátran kísérletezhettem a fényekkel...jó alanynak bizonyultak.
Minden idilli volt ezidáig....
Egy hétig nem néztem leseim felé és mire újból nekifeküdtem volna, megdöbbenve tapasztaltam, hogy 30 centi víz eltűnt a mederből.
Ez önmagában nem lenne baj, de így a nádtorzsák ezrei tették tönkre az elénk táruló látványt....grrrrr.
Annyira nem volt ez ínyemre, hogy elmentem inkább parlagi vizitre.
Órákat tudok eltölteni egy szénabála takarásában figyelve az adult költőpárt.
Jól vannak...egy fiatalt láttam, de lehet, hogy van még a fészekben egy másik...még videóztam is egy kicsit a revírt felügyelő öregekről...
A feltételezett hímet viszonylag közelről tudtam fotózni, mikor kedvenc fasoruk fölött körözött...nagy vállfoltjairól könnyen megismerem...
Jól látszik a nemek közti méretkülönbség is, ha a pár együtt termikel....
.....
.....
Az apadó mocsár nem hagyott nyugton.
Ott a sok madár és nem tudok egy értelmes fotót csinálni semmiről...
Gondoltam egy merészet és megpróbáltam olyan kompozíciókat keresni, ahol talán nem annyira zavaróak a torzsák...
Délután mentem ki és néma csendben foglaltam el parti lesem...
Meglepetésemre 2 új fotóalany mutatkozott rögtön lencsém előtt...furcsa páros így egymás mellett....kanalas gém és kiskócsag...végig együtt mozogtak, talán ez egy vadászati stratégia...
A víz visszahúzódásával megjelentek a cankók.
Ma réti és erdei volt porondon...
Beesett egy fiatal szürke is...mármint gém, nem cankó:)
Voltak töcsök is..
A nap jelenetét ismét egy nagy kócsag vitte el.
A megmaradt vízfelületet kihasználva egy óriásit lubickolt. Öröm volt nézni, hogy milyen áhítattal veti magát a langyos vízbe újra meg újra.
Mozgóképen sem utolsó látvány...
Miután befejezte jöhetett a tollrázás, borzonkodás, piszkálódás...jobb szavak most nem jutnak eszembe:)
Miután kimásztam, átgondoltam a dolgokat.
Ezek a fotók dokumentálni jók ugyan, de én ennél mindig többet szeretnék.
A lesek helyzetén változtatni kell. Alkalmazkodni fogok a megváltozott környezethez és a 2 úszó lest átpozicionálom egy kicsit.
Remélem a következő vizes poszt már az új helyszíneken készült fotókról fog szólni...
.jpg)
