2017. 04. 27.

Egyre nehezebben viselem a korán keléseket...
Lehet, h hozzá lehet szokni, de csak komoly életmódváltással...
Én meg egyenlőre nem tartok ott, így marad a bántóan őszinte vekker...
Most is inkább aludtam volna tovább, de felhőmentes napkeltét ígértek...így 3:45-kor újra meghaltam kicsit.
Na, majd a sok pajzsoscankó gyorsan elzavarja az álommanót a lessátorból...
A sztorym már a napkeltén elbukott...ráadásul a felhők mellé hideg is csapódott...
A kezdeti, kék derengésben réti cankó keveredett elém...

Szeretem ezt a kéket...
A magányos hajnalok színe ez...

Filozofálgatásomból komótos gólya billent ki...
Jön megy, olykor jó helyen tűnik fel...

Aztán talál valami érdekeset viszonylag közel....

A kék színek eltűnnek...a gólya is tovább áll..

A díszes pajzsosok nem mozdulnak...alig látok madarat...
Nem maradok tovább...elég a felhős hidegből...
Majd máskor....
............
............
Egyéb terveim is vannak....
Sosem fotóztam még nyaktekercset, sőt még kakukkot sem...
Itt volt az ideje, h kipróbáljam a jól bevált módszert...a hangokat...
......
......
Délután van...hat is elmúlt már...
Kigondoltam egy jó helyet...
Széklest felállítom, gyorsan teszek egy beülőt és várok...
Ez amolyan tapogatózó fotózás lesz...
Szépen szól egy kakukk a tó közelében...hátha meghallja...
A harmadik strófa után máris közelebbről hallom...
Izgalmas....
Még 3 strófa...
Máris a mellettem lévő fáról jön a harcra hívó, furcsa hangja...
Na, ez tényleg gyorsan ide ért.
Többször látom, h ide-oda repül...keresi az ellenfelet.
Egy fél órát szórakozunk mire beröppen elém, pont ahová szeretném :)

Az eső csepereg, a fények a béka feneke alatt, de a madár a beülőn kakukkol...
Nem számítottam rá, h rögtön sikerrel járok...

Forog, szépen mutatja magát...én meg nyomom ahogy tudom...

3 percet időz a tuskón, aztán vissza a magas fákra...
Videóztam , amit sikeresen le is töröltem...de legalább marad motivációm a továbbiakra...
A nyaktekerccsel nem vagyok ennyire jóban...
Többször sikerült a madarat, madarakat a közelembe édesgetni, de a beülőmet nem akarják használni, szóval azzal kicsit elakadtam...
Remélem a következő posztban már fotón fogom megmutatni ezt a terepszínű madarat...

2017. 04. 17.

Bizony a szalakóták messze vannak még...
Nade mi van a seregéllyel?
Kiültem rá egyik délután...
Költenek...váltogatják egymást fél óránként...semmi násztevékenység...

Igazából nem bánom...tavaly már szétfotóztam őket...
Ha viszont mélyen bele gondolok...a fiókái akkor lesznek csupaszok, mikor megjön a Cor.gar....
Kint kell lenni majd jó sokszor....
A sordély idén is a lesnél fog költeni...beugrott énekelni egy röpke 20 percre...megállás nélkül...hogy nem fárad el...

Miután nem volt értelme tovább maradni, inkább őzek után néztem....
Láttam múltkor egy magas agancsú hatost a falu alatt...megkeresem.
Gyorsan a területre érek.
A lucerna lábközépig ér, a repce meg combközépig...csak észreveszem az agancsvéget...
Óriási, sárga mezők nyújtózkodnak a határban...szerintem repcetermesztő nagyhatalom vagyunk...
Útba esett egy...átsétáltam azon is...

Lassabban kellett volna...

Sebaj, nem hozzá jöttem...
Fasor mentén haladok...itt kell lennie, csak kérdés, h feláll-e sötétig....
Kivételesen 2 suta játszott a kezemre...ugyanis ők álltak fel a lucernában...
Múltkor is 3-an voltak, valószínű ma is így van...
Megtávcsövezem a táblát és végre meglátom a bakot is...
Fekszik.
Eddig egy magasabb folttól nem vettem észre...vagy keréknyomba feküdt...fene se tudja.

A suták miatt messziről kell kúsznom...kockáztatni fölösleges...
Nem kényelmeskedhetek...benne járunk a délutánba...
Jó a távolság...várok..
A suták keresztbe legelnek, pont a bak felé....
Végre őkelme is feltápászkodik...és rögtön rám néz...

Na, király...látom, h innen már csak másodpercek kérdése  az együtt töltött időnk hossza...
Szerencsére a lányok nyugodtak...a bak pedig nem tud dönteni...

Hosszú szárú, klasszikus hatos lenne,ha nem törte volna el a jobb hátsó ágát..ereje teljében van.
Vannak itt nagyobbak is, de örülök neki...mostanában nem láttam kedvemre való harcost...
Érdekes módon a falu felé akar lelépni...

Felállok, erre ő is megáll és hosszan méltatlankodik...

Szerintem 10 méter és valakinek a veteményesében riaszt...
..........
..........
Másnap estefelé kocsiból cserkelős módszert választok...van , akinek ez nagyon jól megy :)

Pár bakot tudok is így fotózni...de nem ez lesz az én módszerem...

Gallérfelhajtós szél fúj...a sapka is jól esik, sőt a kesztyűt se veszem le...
Újra repce...
A szélfútta por remek elegyet ad a napnyugtával...
Ügyetlen vagyok...kiosonnak előlem  a patások...ráadásul a borús égbolt irányába...

Van még előttem 70 méter a repcéből...vajmi kevés esély mutatkozik további őzekre, de ha már eddig eljöttem....
Hopp-hopp...sutafej emelkedik egész közel...
Letérdelek nagysebesen...
Lassan emelkedek, akár egy periszkóp...van bak is vele...
Megvárom a legjobb pozíciót és katt...

Csak annyit fűznék hozzá, h a 7d-vel ilyenkor már régen hazafelé ballagtam volna...
Az 5d3 új kapukat nyit ki őzfotózás terén is...

2017. 04. 16.

Fénytelen hajnal lesz ma is...
Hűvös van...
A mocsárban ilyenkor nem számítok nagy mozgásra...
Halk gágogás érkezik a nád felől...
Nyári lúd család, kislibákkal óvatoskodik elő, de nagyon óvatosak...
Alig formálódnak alakká a sötétség fátylában...de legalább libák már lesznek.
A területes szárcsákon kívül semmilyen madarat nem látok...ők szépen -30 méterenként-  kint kajálnak a nádas előtt.

A populáció egyenletes elrendeződése totálisan megfigyelhető.
Nincs sok értelme maradni...
Csobbanásokat hallok...
Böjti páros huppant le hirtelen...
A les körül kezdenek táplálkozni...

A fény lassan áttöri a szürke paplant...a récék meg lassan közelpontra érnek...

Szárcsa koma valahogy nem zavarja el őket....nem is értem...
Inkább falatozik...

A récék meg jól elvannak...

Lassan elúsznak...
Totál kiürül a vízfelület...
Gyorsan lelépek...
Van egy bak a közelben, amit már régen meg akarok lesni...
Pont egy repcében lakik :)
Beveszem magam a csíkba...
Mindenfelé őzek bogarásznak a sárgában...néha egész közel váltanák át előttem...

A bakot sehol sem találom....

Hopp...agancs villan...megvan végre..

Kicsit lopok még a távolságon...a bak sejt valamit, de nem rohan el egyből....keresné a veszélyforrást.
Pont elég ennyi...

Elvágtázik...
Erre meg felkel egy suta viszonylag közel...a fény már gatya...

Befejezem én is mára...de megindult valami...

2016. 04. 11.

Tény, h nem szépek ilyenkor az őzek.
Vedlenek, csomókban hullik  róluk a szőr, csupa folt mindegyik.
Ennek ellenére sosem tudok ellenállni a békésen legelésző patásoknak.
Így volt ez valamelyik délután is....
Messze, a tábla másik végében legelészett egy suta...rásétálok...jó idő van.
Mire utol érem leheveredik...

Észre vett, de velem van a szél...
Ilyenkor körbe fog sétálni, hajtja a kíváncsiság...
Előtte egy kis kamuvakarózás...

 Ez már lebukásom pillanata..vágatlanul...

És a végeredmény...

Jól esett...
Kicsit bóklászok még...ilyenkor elindulnak az őzek...
Egy újabb suta kerül elém...jól vezeti a szemet a bokorsor...

Hazafelé egy rudliba botlok...
Nagyon kelletlenül tápászkodnak fel...kicsit bűntudatom is lett, h felkeltettem őket...

Másnap ismét pocsolya következett...
Ahogy szűkül a vízfelület, annál közelebb kerülnek a madarak...
Először a réticankók kerülnek elém...

Aztán, rikoltozva érkeznek meg a piroslábúak...

Nagyokat biccentve, párosával bogarásznak a szürkék...

És végül a pajzsosak is elő kerülnek...egyre nagyobb gallér van a díszes hímeken..

Jut eszembe...kormos cankók is voltak...a növényzetben..

Az idő nagyon komor...
Hideg is van,  szép fény se boldogít nem fogok sokáig maradni...
A töcsöket még megvárom...
Jönnek....

Pont a legjobb helyen kezd vakarózásba az egyik...

Nyújtózkodik..

Végül pedig álomba szenderül...

Távozásom nem okoz nagy riadalmat...
Arrébb vitorlázik mindenki, aztán mintha mi sem történt volna...
Az autóban már pontosan tudom mire fogok "vadászni" a következő időszakban...
Hamarosan posztolom az eredményt...