2021. 04. 30.

 Végre egy olyan tavasz, mikor nem tör ránk a forróság már márciusban. Kicsit olyan, mint gyerekkoromban, mikor esők voltak áprilisban és bizony néha mínuszok a hajnali ködben és a hőmérő higanyszála  fokozatosan érkezik a 20 fokok fölé. Örülök ,h most szeszélyes ez az évszak, nem kell mindig az a nagy meleg...

Április elején  jutottam ki a területre először.

Rögtön egy csemege került lencsém elé...egy mechanikailag sérült, torz bak...

Sajnos a vadászok kivették az állományból, alakulását így nem tudom tovább figyelni.

Késő délutánig kint voltam és ebben a kellemes időben, igazán idilli jeleneteket lehetett megfigyelni...

A következő kör április végén következett:

Kövér búzatáblák és magasodó repce mindenfelé. Az ismert bakok revírjét céloztam meg elsősorban.

Az elsőt rögvest meg is találtam, onnantól csak meg kellett várni, míg felkel. Ráadásul felém indult el...

Mire orrába került emberszagom, már számos fotót készíthettem róla.

Fiatalabb bakokkal és sutákkal is találkoztam aznap...

A tavasz elmaradhatatlan hírnökei is javában énekelnek már a bokrokon. Jó hangulatban indulok így haza.

Másnap egy elzártabb rész következik...ide kevesebb mezőgazdasági jármű érkezik, elég zavartalan. 

Látok sokmindent, mégis a nap egyik attrakciója egy fiatal, páratlan 8-as bak. 

Ahogy fotózgatom, nagyobb madár libben az akác tetejére...rögtön látom, h egy halászsas és amilyen szerencsém van , takarásban közel tudok kerülni hozzá...

Minden évben találkozok egy-egy példányával, fotózni először tudtam.

A napot egy sárga billegető zárja...

Következő alkalommal forgalmas főúton autózom...eszembe jut egy bak elmúlt tavaszról...pont itt lakik egy focipályányi lucernában és láss csodát, mintha mozgolódna egy őz a zöld csemegében...elakadásjelzőt benyomom és megpróbálok közelebb menni...sikerül, de eltelik két óra mire a bak feláll...

Kétséget kizáró az egyezés...erősen rak visszafelé.

Egy hétre rá a tölgyesek felé indulok. Itt tanyázik öreg barátom és csak bízom benne, h egészsége töretlen...

Sok őz van erre is, kis rudlikban, de sok már egyedül...

A suták hamarosan ellenek...

És akkor agancsos tápászkodik fel közülük...

Ez az öreg...rak vissza, de azért elég mutatós...

Órülök, h megvan...hiányozna már erről a sarokról...

Hazafelé is látok egy ismerőst...3. éve lakik az öreg mellett.

Másnap -ha már csak ismerős bakokat hajkurászok-  vele futok össze...legszebb, ellenfényes -repcés fotóm hozzá kötődik...

Szóval így telt el az április. Jó volt a tavaszi kultúrában utánuk járni, de más terveim is voltak azért. A szárnyasok nem hagytak nyugodni, így megvalósítottam egy régi tervemet...