Időm az nem sok volt eddig, de most talán már úgy alakul, h egyszer-egyszer tudok képeket készíteni vadon élő állatokról :)...Bármennyire leterhelt vagyok manapság, amikor egy májusi estén meghallom a kakukkot egyszerűen muszály valahogy kijutnom fotózni.
Továbbra is élvezem e rejtőzködő madár becsapását. Talán mert olyan kevésszer láttam eddig és minden találkozás felér egy újabb sikerrel.
Csak két órám van ma...lessátrat bedobom, állvány, gép...start. A területre érve jól bevált helyemre igyekszem. Ott minden ideális...jó a fény, jó a környezet és a kedvenc beülőn is csak szépít az idő.. A lest is gyakorlatilag ugyan oda teszem...
A hangok szépen beterítik az előttem húzódó völgyet... nem kell sokat várnom, kvázi 5 pec és már hallom a körbe körbe repkedő , rivális kakukkot. Biztos vagyok benne, h a kívánt ágra ül...miért is tenne máshogy...én is oda ülnék a helyében...
Forog, kakukkol...tele van energiával....jön másik madár is, kergetőznek, de nem tudom melyik jön éppen a sátor elé...olyan egyformák...
Komolyan mondom, nem lehet ezt megunni...egy olyan madarat becsapni, ami maga is abból él, h más madarakat szed rá...mámorító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése