2023. 01. 05.

Az nem létezhet, h nem tudok egy normális fotót összehozni egy téli őzrudliról, vagy akár csak egyetlen példányról. Már kezdtem azt hinni, h elfelejtettem hogyan kell a közelükbe jutni, vagy csak szemesebbek lettek...na mindegy, fotóm nem volt mostanában róluk.

Így vágtam bele két alkalommal is egy délutáni túrába. Az első napon nagy köd volt, állatot is alig láttam...ez 1/20.

Másnap egy új területre mentem, egyszerűen nem hittem el, h nem látok semmit, mintha kiürült volna a határ. Sáros kocsiúton cserkelek befelé, szelem tökéletes, 10 fok van van...januárban...az év leghidegebb hónapjában...és nemcsak egy nap, hanem lassan már egy hete...pffff

Távcső a nyakamban, élvezem a zavartalan csendet. Az út két oldalán kultúra, de inkább csak sár. Nem kell sokat mennem, mikor látom, h valami sötét fekszik az úton keresztben. Megtávcsövezem...őz és ha már tél, biztos, h többen vannak. A növényzet takarásában gyorsan közelre jutok.

Úgy látom bakgida páros pihen a napos oldalban. Lopózom még egy kicsit és a legjobb távolságban leülök.

Közben az egyik gida feláll és legelni kezd.

Nem nagy képek, de örülök...rég volt már ilyen.

Lassan ellegenek tőlem...közben látom, h öten voltak összesen...nem zavarom őket.

A másik irányba indulok és a nagy szántás közepén lévő bokor mellé ülök le. Élvezem a langyos délutánt...váratlanul kisebb rudli iramodik irányomba...valamitől megijedtek...

Nyomok rájuk a sorozatot...a gép bírja...

Elégedetten ballagok hazafelé. Látok ugyan további őzeket, de nem jó környezetben vannak...inkább hagyom. Várom a napnyugtát, hátha beesik valami...mondjuk egy szajkó.

Mire haza érek a növő hold szépen világít az égbolton.