2022. 04. 01.

 Eddig váratott magára az év első bejegyzése.

Télen nem voltam eléggé motivált, viszont az egyik február végi futásomat úgy alakítottam, h útba essen a vizes leseim bölcsője, a nyugodt holtág.

Volt rajta pár kacsa, aztán semmi több...nem is izgattam magam, de a következő hétvégén-mikor már melegek voltak a délutánok- százszámra lilikeket fedeztem fel a vízen. 

A sok madár látványa egészen megbabonázott, rögtön tervezgetésbe fogtam. Először a leseket kellett megvizsgálni...mennyi kár esett bennük az elmúlt évben...A háromból egyet tudtam össze rakni...a nyárfaraklap nem bírja a vizes közeget, de egy gyors fotózásra jó leszek belőle...

Mindösszesen kétszer zavartam meg a madarakat...harmadjára már nem jöttek vissza...valószínűleg a melegedés is közre játszott, de nagyon sajnáltam a dolgot. Minden évben itt vannak, de csak 1-2 hetet pihennek a vízen...talán jövőre....Tudtam azért mást fotózni, de a lilikek nagyon hiányoznak a galériámból....

Március hozott pár-igen fagyos-hajnalt. Mellcsizmában kint feküdni elképesztő volt. Ilyen hideget még nem éltem át, mint akkor...jó volt azért kint hasalni, még ha extrát nem is tudtam fotózni...pedig a környéken csak nálam van víz...

Megjött a kedvem és ha már így volt, összeraktuk az új szalakótás lest is...új élőhely, új tapasztalatok...várom...

Aztán csak megnéztem az őzállományt is...sok rudli még együtt van, igazán jó bakot-számomra tetszetős öreget-nem is láttam.

Itt járok most...

A rétihéjás-kakukkos lest is rendbe tettem...nagyon szeretek benne ücsörögni...jó lesz, ha már fotót is mutathatok belőle...

2021. 10. 31.

Az a kevés idő, ami manapság fotózásra jut nagyon értékesnek számít. Éppen ezért jól át kell gondolni, h mivel töltöm el ezeket az órákat. Úgy döntöttem elköltöztetem a szalakótás lesem. Az előző években mindig jól szuperált, de sajnos a gulya amortizálta a könnyűszerkezetes építményt. Elegem lett a folyamatos renoválásból és védekezésből...és bármennyire is fáj, a költözés mellett döntöttem. Az a sok megfigyelés és tapasztalat nagyon fog hiányozni, de ugyan akkor az új lehetőség is inspiráló. Új helyet keresni, megint kitalálni a tutit elég izgalmas elfoglaltság. De haladjunk sorjában: Ez maradt idénre a lesből:

A maradékot gyorsan szétkaptam és bepakoltam az autóba...

Gyakorlatilag a pusztáról egy kúltúrával körülvett területre vittem és majd itt fogom összerakni idővel...

Mindig látok erre is madarakat szép számmal, hajt a kíváncsiság...annyi változást tervezek, h két irányba is szeretnék a lesből fotózni...meglátjuk. ...... ...... A saslest is megnéztem...tavaj nem jutottam ki egyszer sem oda, idén sem néz ki jobban a helyzet...a les jól néz ki, belülről kell renoválni némileg... Öröm az ürömben, h a hatalmas lucernatáblát teljesen felszámolták...ahogy a leshez sétáltam egy darab ölyvet sem láttam a környéken...miért is maradnának, ha nincs hol táplálkozniuk...

Azért maradt idő kiülni az erdőszélre...egyik délután kisétáltam...őzeknek nyoma sincs...inkább leheveredtem és vártam...már szürkület volt, mikor egy róka pattant ki rétre és totálisan felém kocogott...ebben semmi különös nem lenne, de ennek a rudinak zászló módjára meredt az ég felé lompos farka...egyfolytában...érdekes volt. Kicsit cincogtam neki, pont elég volt, h előttem szöszmötöljön. Fény az már kevés maradt. Iso 2500, 1/50, F/5,6, 700 mm...

Szóval ez most a helyzet...

2021. 09. 04.

Szarvasbőgés idei kivonata következik. Egy hétvégén jutott időm a bikákat hajkurászni. Megunhatatlan és feljethetetlen pillanatok ezek. Idén láttam -nagy bikák között- verekedést, láttam óriási rudlit bikákkal körülvéve és sok bőgős pillanatot. Jöjjenek most a képek:

2021. 08. 04.

Az idei üzekedésről egy kis anzix. Szép ,nyári délutánokat tudtam kint lenni. Leginkább a kedvenc helyeimet hívtam végig. Nagyon hangulatos délutánok voltak ezek, jól esett a csend és a nyugalom. Szúnyog alig volt, a hőség sem volt elviselhetetlen, egyszóval ideális körülmények voltak. Először rögtön rgy hajtó párosba botlottam...a síppal nem foglalkoztak, de pont előttem kavarogtak. A bakot ismertem.

Ez még júliusban volt...suták egyedül, bakok a helyükön...

Aztán az egyik júliusi este elindult az első bak suta hangra..óvatosan jött, a végén egészen közelre...

Ezután újabb párosok kerültek elő, a kok nagyrészét ismerem régebbről...

Ezután szépen ugrottak...ugyan ki kellett hagynom néhány napot, de nem idegeskedtem, mert felénk mindig augusztus eleje a legjobb. Ekkor már a legjobb helyeken sípoltam...itt ugrott be öreg barátom...ez az ötödik éve, h elém kerül...

A sárga bakra is vissza mentem egyik este...szépen bejött, csak a nyomomon keresztül...

Mivel itt jól ugráltak, másnap is ide jöttem...nem csalódtam...

Jöttek minden korosztályból...

Mivel időm véges már csak egy délutánom maradt...a sóvirágos rétet választottam...ott mindig akad valami érdekesség... Ő rontott rám az első hangokra...csak a fotókon vettem észre a kis kampóját...

Már majdnem sötét volt, de a falu alatt egy helyen még megálltam... utolsó strófára. Csak reméltem , h itt is ismerősbe botlok...

Összességében elég sokat kijutottam a körülményekhez képest-természetesen. Voltak jó napok és volt, h semmi nem ugrott. Mindig érdekes dolog az üzekedés. Az viszont örömteli, h minden ismerős bak a helyén volt és mind be is ugrott...