2022. 02. 13.

 Januárban nem volt szerencsém az őzekkel... sehogy sem tudtam a közelükbe férkőzni...igaz nem is erőltettem annyira, a nagy sár miatt. Inkább a baglyokat látogattam meg...nem értem, h miért mindig ugyan arra a fenyőre gallyaznak fel...miért szimpatikusabb, mint az 5 méterrel arrébb lévő...Van köztük egy beteg szemű...de láthatóan nem zavarja ez a probléma.

Van egy másik téma...

Már jó régen foglalkoztat, de eddig nem szántam rá magam a komolyabb tervezgetésre. Idén alig lesz víz a holtágban, így jobban rá tudok feküdni a vörös vércsére és a gyöngybagolyra...

Ennek érdekében tettem lépéseket.

Megvan a helyszín, megvan a láda...most gondolkozok a fény megoldásán és a nézőponton is...ha lesz rá időm biztosan izgalmas lesz.

Kijutottam ebben a fagyos időben a vetésekre is. Nagy szélben mindig könnyebb a cserkelés. Egyrészt a szélvédett oldalakban kell keresgélni, másrészt a zajokra se kell annyira figyelni.

A rudli gyorsan meglett. Egy erdőfolt takarását használtam, meg egy kútgyűrűét...

Elhelyezkedtem, csináltam pár képet és vártam...volna....de egy erős széllökés odacsapta szagom az őzek orrába. Arrébb mentek...

Van köztük jó bak...ami februárban már ekkora hatos, az csak nem lesz kicsi....

Szépen sütött a nap, kiültem és figyeltem a kékes rétihéja tojót, ahogy billegve vadászik előttem...

Átmentem egy másik területre.

A töltés mellett mozgásra lettem figyelmes...el sem hittem először...gólya...

Dehát február 11-e van...

Kicsit lóg a szárnya, de simán repül...honnan jöhetett????vagy egy közelben áttelelő példány és itt sérült meg???ki tudja...jó kondiban volt és folyamatosan táplálkozott...

Később találkoztam még hármasikreket vezető sutával..-felénk ez viszonylag ritka- és egy érdekes, öreg bakkal is.

A következő időszakban igyekszem a gyöngybaglyos projektet mélyíteni...de a vércsének is simán tudnék örülni.

2023. 01. 05.

Az nem létezhet, h nem tudok egy normális fotót összehozni egy téli őzrudliról, vagy akár csak egyetlen példányról. Már kezdtem azt hinni, h elfelejtettem hogyan kell a közelükbe jutni, vagy csak szemesebbek lettek...na mindegy, fotóm nem volt mostanában róluk.

Így vágtam bele két alkalommal is egy délutáni túrába. Az első napon nagy köd volt, állatot is alig láttam...ez 1/20.

Másnap egy új területre mentem, egyszerűen nem hittem el, h nem látok semmit, mintha kiürült volna a határ. Sáros kocsiúton cserkelek befelé, szelem tökéletes, 10 fok van van...januárban...az év leghidegebb hónapjában...és nemcsak egy nap, hanem lassan már egy hete...pffff

Távcső a nyakamban, élvezem a zavartalan csendet. Az út két oldalán kultúra, de inkább csak sár. Nem kell sokat mennem, mikor látom, h valami sötét fekszik az úton keresztben. Megtávcsövezem...őz és ha már tél, biztos, h többen vannak. A növényzet takarásában gyorsan közelre jutok.

Úgy látom bakgida páros pihen a napos oldalban. Lopózom még egy kicsit és a legjobb távolságban leülök.

Közben az egyik gida feláll és legelni kezd.

Nem nagy képek, de örülök...rég volt már ilyen.

Lassan ellegenek tőlem...közben látom, h öten voltak összesen...nem zavarom őket.

A másik irányba indulok és a nagy szántás közepén lévő bokor mellé ülök le. Élvezem a langyos délutánt...váratlanul kisebb rudli iramodik irányomba...valamitől megijedtek...

Nyomok rájuk a sorozatot...a gép bírja...

Elégedetten ballagok hazafelé. Látok ugyan további őzeket, de nem jó környezetben vannak...inkább hagyom. Várom a napnyugtát, hátha beesik valami...mondjuk egy szajkó.

Mire haza érek a növő hold szépen világít az égbolton. 

2023. 01. 01.

Új év napja van.

Most tudom összegezni az előző utolsó szakaszát.

Ugye elkészült egy gyors munkával a ragadozós lesem...az új helyen. Nincs leszárzúzva előtte a terület, így joggal reméltem, h jól fog mutatni a téli környezetben.

Az etetés elkezdődött és 5-6 alkalommal ki is tudtam feküdni. 

Az ölyvek és a szarkák szépen járják, sast is többször láttam, de még nem érkeztek meg a les elé.

Itthon is etetem a madarakat és sok faj meg is fordul a téli időszakban az udvarunkon...és ahol énekesek vannak ott a karvaly is megjelenik...egyik nap bevágott és egy rigó zavarában a nappali ablakának repült..ismerős ugye...annyira jól kirajzolódott a jelenet, h azóta is az ablakon van ez a nyom.

Őzek után alig jártam, inkább csak kirándulás és terepszele jelleggel...

A rudlik egyben vannak, a nagy prérin nehéz közel kerülni hozzájuk.

Egyébként a lilikek megérkeztek...leültem egy kőre és próbáltam belevinni némi impressziót...vagy expressziót...nem is tudom :)

Érdekes, h ilyenkor mennyi sas jár a libák nyomában...parlagik és rétik minden korosztályban.

Majdcsak kerül egy a lesem elé is...

Tudok egy fenyőt, amin telnte fülesek pihennek...mindig meglátogatom őket.

Szóval elkezdődött 2023...és az első napot mindig fotózással kezdtem az elmúlt dekádban...idén nem, ez is mutatja, h kicsit áttolódtak a dolgaim...meglátjuk mit tartogat ez az év....